Haverom felhívott.. 
Aki közelébe van tolókocsiba kényszerült másik haveromnak (el kéne őket neveznem, de most ez nem..)
Pár napja kerestem, de sose értem el.. Szóval most hívott..
Haveromnál volt bent folyamatosan a kórházba... 
Már nem beszél, néha kinyitja a szemét és ennyi.. 
A vége felé közeleg, azaz valszeg pár nap.. 
Szörnyű...
Győzött a rák.. Persze kőkemény ellenfél.. 
Most eléggé letört ez azért.. 
Huszoéves.. jó közelebb a 30-hoz.. kb 1 évvel elöttem diagnosztizálták nála a.. azt a sz..rt..
És ennyi.. eddig bírta.. 

Mai kezelés mellé ez volt a plussz.. 
És persze ilyenkor abba is belegondol.. a hasonló bakancsú ember.. 
Azaz én.. 
Hogy minek?? 
És persze sok egyéb jár a fejembe amik nem vidámak.. 

Minthogy nem vagyok olyan passzban, hogy ennyit vezessek, meg stb.. 
Apucit rávettem hogy holnap mindenképp menjünk ki hozzá.. 
Muszáj még vele találkoznom..
Ha csütörtöki temetés nem, ez bizonyára megvisel.
Naná.. Igy is megvisel.. 
De muszáj.. 

Nem akarok sokat itt még írogatni.. Mert csak keserű lenne, akár feladós, akár véges...