Este korán feküdtem.. Unalmamba.. 
Igy korán is keltem.. hajnalba..
Hát elindultam egyik haveromhoz.. Már esedékes volt a látogatás..
Róla egy pár jegyzet volt itt.. Utolsó az hogy gerinc törés..
Most tolókocsiban van...
Próbálják rendbe tenni gerincét, aztán tovább a kemó.. (neki is)..
Beszéltük hogy persze én is edzek kemó mellett.. edzettem és ha lesz megint kezelés az mellett is edzeni fogok.. Igy ez nálam is esélyes..
Dehát..
Nekünk a mozgás...........
Kell.. kéne..
Pont befutott oda egy másik haverunk is.. Dumáltunk..
Egy idő után haver igy elképed.. és:
- Basszus.. Ti igy meg ugy.. És még én panaszkodom nektek..... 
- Rá se ránts.. Nekünk kb mindegy ám.. szerintem..
Szó mi szó... Nem vidámság..
Belegondoltam hogy haverom (tolókocsisrákos) miféle nagy tervekkel vágott neki mindennek..
Azaz az ÉLETNEK...
Korán 14 évesen lelépett anyjától, aki nem hitt benne.. És megfogadta hogy csak akkor megy újra haza ha lesz pár millája.. (ezt egyszer mesélte el..)
Igyekezett ezt véghez vinni.. és most ez...
Belegondolva.. Vajon látja még az anyja élve?...
végül a szokásos keserédes elmélet maradt..
Akiknek bejött az élet....
Hazaérve meg még szebb hírek vártak..
Ismink.. Néni..
Hajnalban meghalt...
Unokatesom.. Akinek annó a szülés nem sikerült méhét vették akkor most peteizéket (a héten).. Annak most van egy 7 hetes babája.. örökfogadott..
Na azt is műtik hétfőn.. Me minden kaja visszajön belőle...
Na idegöszeropp..
Na igen..
Akiknek bejött az élet......................
Panaszkodni, sírni van ok?!:SFGLEPRGFfg
Ja.. nekem szerdán eredmény... ítélet..
