Mókás mikor gyerekkoromról van szó..
Most például fahín esési képességem.. Minthogy anyuci közölte, hogy agyamentségemről csakis én tehetek..
Ugyanis mikor botlottam vagy bármi, és készültem pofára esni..
Na én nem előre tettem a kezem, hogy ne üssem meg magam, hanem hátra lendítettem... Fizika törvényei szerint annak vissza kellett volna húzni a testem..
Legalábbis Jackonak ugyahogy ment.. klippen..
Na nekem természetesen nem, ugyhogy el lehet képzelni a végeredményt..
De leszoktam róla..
És nem ez az oka agyamentségemnek.. Punktum..

Na nem csak rólam szokott ilyen vicces emlékezés lenni, csak most ez volt..

Amugy sokminden van.. Túl sok..
Szabin vagyok igyhát beledöglök a melóba..
Anyuciék még a hónapban mennek külföldre.. dolgozni..
Megmeg.. Áh.. dühöngök rajta magamban.. elég annyi...