Teljes élettani káosz, várakozás.. 
Utálok várni, de várakozás.. Még megeshet, hogy hiába készültem én arra.. azaz erre a bizonyos "utolsó" itthoni jarácsonyra.. Lehet már abból sem lesz semmi.. 
Várok..
Várom, hogy mehessek és némi félelem is keveredik bele.. 
Pontosabban tán nem is félelem hanem az elszakadás.. Az hogy talán végleg.. 
Szóval várok hogy mikor "kell" menni..

És várok és gondolkodom hogy kezdjek-e neki vénás kemónak avagy csak maradjak a gyógyszeresnél..
Nehéz, nagyon nehéz döntés..
Nehéz betegség..
Mert mehetek vénásra, ami keményebb talán.. talán hatásosabb.. Ellenben rosszabbul vagyok ha arra a kezelésre járok..
A gyógyszerekkel viszonylag jobb a közérzetem, nem vagyok annyira és annyit rosszul, ellenben nem olyan ütős ugye..

És ha vénásra járok, és hiába? Akkor elpazarolom azokat a napokat mikor jól lehetnék még? Jobban??
Ha gyógyszernél maradok lehet romlik az állapotom és késő lesz a vénásra. És ha mégsem?? És ha elég a gyógyszer és egész emberi módon esetleg át tudom vele vészelni és meggyógyulni?
És ha??
És haaa??

Annyi rohadt sok kérdés, döntés van most.. 
Döntés az egész életemről több szinten..
Lehet sok ez 19 évesen?

Lehet...