Élek..
Sok minden történt..
Kórházba szépen vissza mentem ahogy papíron volt, aztán felhívott "jó barátom" és életem erőszakkal való elvételével fenyegetett..
Minthogy a kórház.. bár biztonsági őrők vannak, nem épp védett. Igy kikértem egyből záróm és leléptem.. 
Anyuciék mikor jöttek (vagy hogy írjam) volna látogatni már azt hallották hogy nem vagyok bent.. Na khm.. 
El sem értek hiszen telefonom is kilőttem. Túl sokan keresgéltek... Na igen.. A kőrtartozásaim befutottak... 
Pár nap múlva azért felhívtam anyucit hogy élek.. Elég vegyes lett az a telefon beszélgetés.. Főképp érzelmi vonalon.. 
Igyhát kicsit eltüntem..
Aztán elkaptak rendőrbáék is.. 
Namert körözés volt kiadva rám.. Hm.. Bevittek.. 
Bizonyos esetekben jó ha tudják ki az ember, esetleg emlékeznek rá.. BIZONYOS esetekben..
De az hogy bevittek, fogda, majd irány a kihalgatás.. Útközben összefutottunk a kapitánnyal.. Az meg:
- Luci, Luci!! Nem jön be kihallgatásra??!! Köröztetni kell?? 
Öööööö..... Na ennyi.. Ez nem az amikor felhőtlenűl örül az ember hogy nyomot hagyott valakiben.. 
Kiengedtek..
Próbáltam helyre tenni dolgaim.. Voltam sokat lányommal is. Kis dagi.. 
Unokatesóm (lány-asszony) műtőtték.. Nem előszőr. Most ugy néz ki totál vak lesz/marad..... 4 gyerekkel.... 
Áh.. 
Aztán egyik vidéki haver költözött a városba.. Kemóra jár.. 
Itt nincs senkije.. Igazán.. De ő nem járt olyan ""jól"" mint én.. 
Neki első kemó.. Bement egyedűl (én nem mertem, tán nem is engedtek volna)... Szóval bement.. kezelés, kijött...
És görcs.. Mármint olyan görcs hogy leült a kórház elött se megmozdulni, de még csak szólni sem tudott hogy nincs jól.. Ott ült órákon át.. 
Nem szerencsés.. 

Ezt igy most elnézve.. 
Semmi....
Élet zajol..

Cumpika az erre járó aggódalmaskodóknak.. 
Köszi jól esett...