Nekiálltam.. (hamá megvettek apuciék minden hozzávalót), hogy süssek sajtos csigát..
Valaki után szabadon.. ^^
Persze ez apuci jelenlétében sohasem olyan.. hm.. normális..
Elsőként..
Mgekértem, hogy reszelje a sajtot.. Nagyon lelkesen elkezdte, meg persze kóstolgatta (még jó hogy dupla annyit vettek)..
Úgy vélte megfeleló lesz a sütibe...
Én ezenközben megalkottam a tésztát és nyújtottam ki.. Akkor abba nyúlkált bele, hogy "megkostolja"..
Csippentett.. Majd roppant elmélkedve elrágta...
Én közben nyújtás és nyújtódeszka végére értem..
Erre ami lelóg le kell vágni, hogy megegye.. 
Ezen túltettem magam.. Megszoktam..
Erre utána kell kis vajat kenni.. Olvasztottam, hogy könyebb legyen..
Kenem szépen.. Apuci már ott sorjáz, hogy mija:
Mondtam neki vaj bammeg.. Erre:
- Az jó!! Szeretem! 
- Ez tömör vaj semmi nincs benne, és olvasztott!!!! - mondom hüledezve..
- Marad? Megehetem??
- ÁÁHHHHHH!!!!!!
Maradt, és megette.. Úgy magában..
Borzalmas, de komolyan....
Már lassan kész lesz mind különben.. ^^ De csak két adagba fért be, most sül a második, utolsó.. 
Ami ki van szedve azt már fújtatóval hűti, meg kint grasszál a tálcával a gangon (me ott is hűvösebb van mint bent), hogy ehesse..
